2014. március 29., szombat @ 13:14 0 stares
Annyira fáj...amilyen gyengéden ránézel. Ahogyan a nevén szólítod. Ahogy hozzáérsz. Miért csak Ő létezik neked? Miért pont Ő....? Csak vérző szívvel figyelem minden mozdulatotokat. Nem mutatom ki érzéseimet, nem mondom el neked, hisz minek. Őt szereted. Ő ott van neked. Olyan boldogok vagytok együtt. Ha már nem veled....valakivel ugyanilyen boldog szeretnék lenni. Hány évnyi barátság...és még mindig nem mondtál le róla, de hisz mennyire szeretném, de... Nem. Én nem számítok. Az a lényeg hogy ti boldogok legyetek.
Egy apró könnycsepp áztatta át a papírt, majd még egy követte. Kézfejemmel megtöröltem a szemem. Nem szabad sírnom. Ez a saját hülyeségem, hogy egy olyan emberbe szerettem bele akibe hiába. Akihez semmi reményem nem volt. Összegyűrtem a lapot, amire újabb dalszöveget írtam, majd arrébb löktem az asztalomon. Ennyi gondolat mellett lehetetlen írni. Egy sóhajtással hátradőltem a széken. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Szemem újra könnybe lábadt, de most utat engedtem a könnyeimnek. Lefolytak államig, onnan pedig a padlón végezték. Seoul esti fényei szűrődtek be az ablakomon, nem sokkal bevilágosítva szobám, amiben lámpám gyér fényén kívül semmi se világított. Időre lett volna szükségem... Sok időre. De nem volt.
Csak szenvedtem a saját érzéseimtől... And it hurts so bad ~
Címkék: shinhwa