2014. június 7., szombat @ 10:59 0 stares
Széles mosoly ült arcomon.
t i c k t a c k t i c k t a c k
Benéztem az omladozó falban lévő ajtón az egyik osztályterembe. A festmények a falon már penészesen lógtak le a mélybe. A régen vidám, nevetgélő gyerekekkel tele lévő terem mára kiüresedett és néma, fagyos csönd ült minden négyzetcentiméterére. Kintről a telihold fényes, ezüstös fényével próbált behatolni a koszos ablakon. Kéken világító kezemmel végigsimítottam az egyik padon és egy magányos ceruzát lelöktem a földre. A csöndben fülsüketítően hallatszott, ahogy érintkezett a kemény padlóval.
Hahh Hah Hh
Nem hagyta figyelmen kívül fülem a lélegzetvételeket. Szemem végigpásztázta a termet és nemsokára ki is szúrtam az egyik feldőlt pad mögül kibukkanó egyenruhadarabot. Oldalra hajtottam a fejem és lassú léptekkel közelítettem meg az ismeretlent.
S z i a !
Megszólaltam, bár szám nem mozgott. Éreztem félelmét a súlyos, poros levegőben. Így még jobban élveztem az egészet. Zihálása egyre közelebbről hallatszott, majd megpillantottam a barna, kócos haját. Megnyaltam szám szélét és megjelentem előtte. Sikkantott egyet meglepetésében és félelmében egyben, próbált hátrálni tőlem, de a pad megakadályozta.
N e f é l j t ő l e m .
Szemei óriásira nyíltak, kapkodva próbált felállni, de pillantását megfogtam a sajátommal. Elmosolyodtam, majd közelebb húzódtam hozzá. Megfogtam a karját és el kezdtem simogatni. Csak íriszét figyeltem, ahogy megjelent benne minden. Kiolvastam belőle az életét, a bánatait, a boldogságát, a félelmeit, láttam a szerettei arcát. Milyen édes.
Ö r ü l ö k h o g y t a l á l k o z t u n k .
Nem válaszolt. Elengedtem őt és hátráltam egy kicsit, meghagyva neki a menekülés esélyét. Játszottam az egeremmel, aki épp csapdába esett. Remegő lábai már majd' feladták, de felállt és kirohant a teremből.
H i h i h i h i h i h e h e h e
Felnevettem, ami vérfagyasztó volt, minden fül számára. Hallottam léptei zaját, ahogy visszaverte az iskola padlója. Bárhova is ment, megtalálom.
H i á b a f u t s z d r á g a .
Már az ismert folyosókat róttam, mikor megérkeztem az ebédlőhöz. Ötletek ezrei jelentek meg a fejemben, így bementem az otthagyott ételek tárházába. Hátul, a kisebb helyiségben, evőeszközök hadát találtam meg. Végigpillantottam a készleten és egy jó nagy kést választottam ki. Felemeltem az arcom elé, megforgattam és nyelvem végighúztam rajta. Már nem éreztem fájdalmat...Már...
T u d j á t o k t i m e n n y i r e . . . f á j t?
Egy pár teremmel arrébb lévőben bújt el. Az óriási kést a kezemben lóbálva, indultam kis barátunk búvóhelyére. Könnyen megtaláltam.
M á r k é s ő .
A levegő ugyanúgy remegett, ahogy ő. A félelem uralta az iskolát. A tortúra csak most vette kezdetét. Érezzétek át...Próbáljátok csak elképzelni...azt a fájdalmat, amit átéreztem. Azt a kínzó érzést. Fürödjetek ti is a saját véretekben. Igyátok meg a keserű folyadékot ti is.
H A H A H A H A
Dögöljetek meg. A düh elárasztotta mindenem, a kék fényem egyre jobban beterítette a termet. Odaálltam mögé és belelélegeztem közvetlenül a fülébe. Nagyobbat sikított mint az előbb és behátrált...a halálát biztosító sarokba. Fölé egyenesedtem és a kést őrült mosolyom mellé emeltem, fokozva a látványt.
M i é r t t e t t é t e k . . .
Ziháló lélegzése már idegesített. Miért lélegzik még mindig? MIÉRT ÉL? Kegyetlenül odasuhintottam a konyhai késsel és egy ordítás hagyta el a torkát, ami az egész iskolát átszáguldotta. Kis keze a padlóra hullott és csak folyt...folyt a nedv belőle. Következőként a lábfejébe fúródott a már összepiszkított eszköz. Vékony, kék vászoncipője egy szempillantás alatt piros lett, nem is látva milyen volt az eredeti színe. Megdöntöttem mindkét oldalra a húsban, majd kihúztam belőle. Ott szenvedett előttem és én csak röhögtem rajta.
E z n e k e d v a l a m i . . . ?
Könnyes, fájdalommal teli szemével ijedten nézett fel rám. Oldalra döntöttem a fejem, és elnevettem magam.
Ha tudnád...
Egy gyors mozdulattal megfogtam a lábát és lehúztam a padlóra, majd ráültem a lábaira. Gyenge volt már, de ellenállt. Meg se kottyant, csak felemeltem a kést, amin épp megcsillant a hold fénye, ami egy kis lyukon utat talált a terembe. Nem éreztem kegyelmet. Azt akartam hogy ők is átéljék. Még ha nem mindent, de érezzenek valamit amit én éreztem.
Egy másodperc alatt mellkasába vágtam a fényes eszközt és végighúztam hasán. Megcsodáltam, ahogy a vörös folyadék folyt belőle megállíthatatlanul. Eldobtam a kést és benyúltam a szervei közé, kiszakítva pár dolgot a sötét üregből, de a legértékesebbet akartam. Kivettem a szívét a helyéről és gyorsan odatettem a fülemhez, hogy halljam, ahogy utoljára dobog párat. Zene volt füleimnek az a kevés hang.
Sajnos a játékszeremmel nem tudtam többet játszani, így hát felálltam róla és hátat fordítottam neki. Újabb egereket kerestem, akiket csapdámba csalogathattam.
Mindenki ízlelje meg a fájdalmat...
Ez a lélek csak ezt akarta.
Címkék: random