2014. augusztus 26., kedd @ 17:11 0 stares
BamBam pov.
Az aznap este csöndesnek indult. Nekünk, mint GOT7, még bent kellett maradni próbálni későig, amit annyira nem díjaztam, de muszáj voltam nyafogás nélkül kibírni. 2PM sunbaenim-ék voltak az utolsók, kik elhagyták az épületet, mosolyogva intettek nekünk, és kívántak jó edzést. Hajlongva búcsúztunk el tőlük, majd egypár sóhaj kíséretében visszabaktattunk a próbaterembe, ami nem a legalsó szinten volt, sajnos. Én csuktam be az ajtót, mint utolsó, majd egy nyögés mellett elterültem a padlón.
- BamBam most rögtön felkelsz és jössz próbálni! - Vezetőm, Jaebum hangja hasított végig a termen, mire gyorsan felpattantam a földről. Végül is minél előbb végzünk, annál több időnk marad pihenni a végén. Jinyoung bekapcsolta a zenét és a tükörbe figyeltük a mozdulatainkat, ki rontja el, kinek kell segíteni.
Mindenkin látszott, hogy hullafáradt, az egész napi ide-odaszaladgálástól, legszívesebben elfeküdnének a földön és már aludnának is, de nem hagytuk abba. Keményen dolgoztunk trainee-ként is, így már még jobban fejlesztenünk kell magunkat, gyakorolnunk kell, éjt nappallá téve is.
Már órák teltek el, mire végre végeztünk, elégedettek voltunk magunkkal. Én a padon nyúltam el, pulcsimat párnának használva. Yugyeom, Youngjae és Jinyoung, mint jól hallottam elmentek vízért, Markot valaki hívogatta edzés közben, de csak most hívta vissza az illetőt. Jaebum a hangfalat állítgatta, Jackson pedig...ott ült mellettem és a hajamat birizgálta. "Dühösen" felfújtam az arcom és oldalamra fordultam a kemény padon. Ő halkan felnevetett és összeborzolta hajkoronám. Jaebum lépett oda hozzánk egy törülközővel a nyakán.
- Nem jöttök felfrissülni? - Intett az ajtó felé. Jackson felállt, követte vezetőnket.
- Te nem jössz Bambam?
- Isten ments, hogy én innen felálljak! - Puffogtam. "Én innen fel nem kelek!" - Gondoltam magamba és figyeltem, ahogy azok ketten eltűntek. Csönd lett a teremben. Túl nagy csönd, ahhoz hogy pilláim elnehezüljenek és pillanatok alatt elaludjak.
Farecsegés.
Azt hittem az álmomban hallom.
Forróságot érzek.
Mi történik ebben az álomban?
Egy hangos robajra kipattantak a szemeim.
A falon lévő tükör szörnyű látványt vetített felém, ahogy odanéztem.
Az ajtón kívül vörös fényt láttam... és akkor tudatosult bennem.
Ég az épület.
és én bent rekedtem a teremben.
Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Az adrealin villámgyorsan száguldott végig a testemben. A tűz lángjai már az ajtón belülre merészkedtek, úgy falva az útjába kerülő dolgokat.
Féltem.
A folyosón a plafonról egy nagy darab rész épp leesett, én pedig ijedtemben egy nagyot ugrottam. Ez nem a főépület volt, ez egy régebbi épület, amiben...sok volt a fa és nem volt belülről annyira felújítva. Nem volt valami biztató a gondolat.
Mit tegyek?
Ijedt tekintettel pásztáztam végig a termet és megakadt szemem a táskámon. Én hülye... Remegő kezekkel túrtam bele és halásztam ki a telefonom.
- Hyung!! - Rémült hanggal kiáltottam bele, mikor Jackson felvette. Nála mindig ott van a telefonja.
- Jézusom BamBam! Hol a frászba vagy?! Azt ne mondd--
- De, itt vagyok a terembe... - Közben behúzódtam a sarokba. A lángok egyre jobban nyaldosták az ott lévő asztalt...
A vonal másik végén kapkodást hallottam, zaklatott és ijedt lélegzést.
- A tűzoltók már úton vannak. - Hallottam meg Jaebum hangját. Bólintottam egyet, bár ők azt nem láthatták.
Eltelt 5 perc..
Semmi.
Összekuporodtam és vártam...
Vártam a csodát, ami most a tűzoltók lennének, ha ideérnének.
A füst már nagyon ellepte a termet, már fullasztó volt. Pulcsimat orrom elé tartottam, de még így is sikerült valahogy elvesztenem az eszméletemet.
- BamBam! Hallasz? Ébredj már!
Jackson? Mit keres ő itt? Lassan, kábán kinyitottam a szemem és Jackson tekintetével találtam szembe magam. Az égő épületben voltunk. A helyszín nem változott számomra.
- Hála a jó égnek! Kelj fel! - Nyúlt hónom alá és segített fel a földről. Kissé bizonytalanul lépkedtem, de sikerült magamhoz térnem.
Jackson vizes pólóval védett minket a lángcsóvák ellen. Az épület már nagyon veszélyes lehetett. Óvatosan, de mégis gyorsan próbáltunk kiérni biztonságosan. Már az út felénél tarthattunk, mikor mintha csak egy lassított felvételen vettem volna részt. A plafon jó nagy része, ami megrepedt, úgy gondolta itt az idő, hogy lehulljon, mikor mi épp ott próbáltunk elmenni. Erős kezeket éreztem meg magamon, ahogy jó pár méterre ellöknek onnan. Háromszorosára dülledt szemmel realizáltam mi történt és a kiáltás, amit hallottam miért jött...
Jackson a földön feküdt...a tömérdek súlyos anyag pedig a lábán hevert. A feje eltorzult, úgy emelte fel fejét rám. Szám kissé kinyílt, lerogytam a földre.
- H--Hyu--
- Te hülye, menj! - Felkiáltott, ahogy megmozdult. Eltörhette a leeső réteg a lábát. - Menj már!
- De--nem hagyhatlak itt!!
- Nem..aish nem azért jöttem be érted, hogy.. ugyanígy bentmaradj. Menj!!! Már nem sok van még, arra már nincs akkora tűz, ha szerencséd van.
- De...
- NINCS DE! JUST FUCKING RUN YOU IDIOT!! - Ordított rám. Megijedtem hangjától, összekaptam magam és hátrálva, majd megfordulva kiverekedtem magam az épületből.
Azt a halk 'szeretlek'-et, mit suttogva mondott, már nem hallottam meg.
A friss levegő hirtelen érte tüdőmet, Mark karjaiba estem össze. Épp jókor futott oda hozzám.
- Ja...Jac... - Mondatom a tűzoltók szirénája vágta félbe. Ekkor pillantottam be a bejáraton és szemem előtt zajlott le egy olyan dolog amit nem akartam hogy megtörténjen. Az első emelet lassan leomlott...A hangom végigsüvített az egész utcán.
- JACKSOOOON!!!
Csönd.
Egy apró lélegzést hallok.
Csönd.
Ez csak én vagyok.
Sötét van.
Egyedül akarok lenni.
Hallom, ahogy az ajtón kívül néha suttogva beszélnek rólam.
Összehúztam magam a sötét szobában.
Egy ember hagyott itt, akire nagyon közeli barátként tekintettem.
Már-már...nem is barátként.
Valamit éreztem iránta, ami nem kellett volna.
De most már nincs itt, hogy bármikor is elmondjam neki.
Most úgy érzem, mintha az egyik felemet leszakították volna.
és eldobták volna olyan messzire, hogy soha többet ne tudjam visszaszerezni.
Letöröltem egy könnycseppet szemem sarkából.
Eleget sírtam már, szemem teljesen felpuffadt, vörös volt.
Miért kellett bejönnie értem?
Miért nem tudott otthagyni és megvárni a tűzoltókat?
Jinyoungék azt mondták, sehogy se tudták visszatartani, csak bevetette magát az épületbe.
Elszánt volt.
Nem érdekelte, hogy mi lesz bent, mi fog történni.
Csak hogy épségben kijussak.
Megmentett.
Örökké hálás leszek neki ezért.
Hiányzol...és szeretlek Jackson Wang.
Címkék: got7