2014. október 30., csütörtök @ 8:38 0 stares
Mir nem szerette volna.
Joon szívesen elvállalta. De Mir miért is akarta volna? Hogy fogja majd vissza magát? Hogy le ne támadja az idősebbet ott mindenki előtt… Lélekben még nem igazán készült fel, de a koncert napja vészesen közeledett.
Lehunyt szemekkel tűrte, ahogy rárakták azt a fél kiló sminket, miközben próbálta őrülten dobogó szívét lenyugtatni. A többi tag jókedvűen viccelődött, nevetett. Mint minden koncert előtt. De ez most másmilyen lesz… Érezte. Szóltak, hogy menniük kell. Mir egy sóhajtással felállt, az addig védelmet nyújtó székből, és elindult hyungjai után.
A koncert hát elkezdődött.
Mir mosolygott. Nem akarta, hogy bárki észrevegye idegességét. Elénekeltek pár számot és akkor elkezdődött... Joon megindult felé egy kaján mosollyal az arcán. Mint meg volt beszélve, Mir csak tovább hülyült a rajongók előtt. Leguggolt hozzájuk és el kezdett beszélgetni velük. Akkor hirtelen Joon hátulról átkarolta a derekát. Mir lefagyott. Rögtön érezte, hogy nem lesz ez így jó. A rajongók sikítoztak. Ha tudnák mit élt át a maknae… Mir bírta egy darabig, majd el kezdett kapálódzni, hátha elengedik. De nem… Joon még tovább veszítette a húrt, mikor gyengéden beleharapott a fülébe. A másikat átrázta a hideg és érezte, hogy a nadrágja egyre szűkebb lesz. Joon erősen fogta és nem úgy látszott, hogy egykönnyen elengedi, de miután belecsókolt a kisebbik nyakába, az egy nagy rántással kiszabadította magát.
Nem bírta tovább.
- Miért csinálod ezt? Miért fokozod azt, amit nem kéne? Ott van neked Yeonseo, vele nyalakodjál, rendben? Bár azért elmondom... hogy egyszerűen undorító, ahogy rád mászik a kamerák előtt, te meg hagyod. Szerintem te sokkal jobbat érdemelnél! – és már könnyezett. Nem bírt a szemébe nézni. Eltakarta az arcát és úgy rohant le a színpadról. Átvergődött az embereken és befutott az öltözőbe. Mégis hogy képzeli? Szerencse, hogy nem a mikrofonba mondtam az egészet… Kopogtattak.
-Ki az?
-Én vagyok, Seungho.
-Gyere. - mondta szipogva.
A leader megdöbbent Mir arcát látva. Vörös kisírt szemek, és elfolyt smink…Horrorfilmbe való…
-Te jó isten, mi történt Mir?
-Semmi érdekes, csak kiborultam.
-Micsoda? - kissé meglepődött.
-Nincs kedvem beszélni róla.
-Pedig jó lenne, meghallgatlak..
és akkor minden kibukott belőle. A Joon iránt érzett érzelmei.
Seungho szótlanul hallgatta, nem szólt közbe, nem tett fel kérdéseket, és amikor Mir befejezte, már könnyezve megint, megértően átölelte.
-Most már értem miért rohantál el. Gőzöm se volt erről. De ha jobban vagy, akkor gyere vissza. A rajongók várnak rád, meg persze mi is. - mosolygott rá biztatóan.
-Rendben… - Felállt, majd bejöttek a sminkesek rendbe tenni. Szomorúan nézte önmagát a tükörben. Mi lett belőle… Egy síró idegroncs.
Minden jobb volt még akkor, amikor Joon-nak nem kellett elmennie a WGM-be. Jó pár perc után visszament a színpadra. Látta az arcokon, hogy mennyire örülnek, hogy rendben visszatért. De a látszat néha csal…Végigcsinálták a koncertet, majd kifáradva dőltek le a kanapékra. Kivéve egy embert: Joont. Az incidens óta kerülte a maknaet. De most jobb is így neki. Thunder és G.O, Seunghoval együtt egyszer csak kiment a szobából. Mir először azt gondolta, hogy átöltözni mentek el, de aztán… Nem, Seungho nem tehet ilyet…!! Szóval Mir a kanapén ült, a földet fixírozva, ami most nagyon érdekes volt számára. Joon pedig a falat támasztotta. Egy percnyi csönd után megszólalt.
-Szóval… féltékenyek vagyunk, mi?
Mir elsápadt.
Na erre nem számított. Azt hitte, hogy majd leordítja Yeonseo miatt, de nem.
-Soha. – felelte hűvösen.
-Pedig nem úgy látszik. – lökte el magát a faltól az idősebb. Mir közömbös arcot vágott, de közben nagyon meg volt ijedve. Joon közelebb ment és megállt előtte és lehajolt az arcához. A másik még mindig a földet figyelte.
-Nézz a szemembe! - utasította.
-És attól miért lesz neked jobb? - emelte fel a fejét, dühös szemekkel. Joon meglepődött a reakción, de még közelebb hajolt, mire Mir elpirult.
-Valld be, hogy féltékeny vagy!
-Nincs mit bevallanom!
-De van, szóval gyorsan bökd ki! - Az idősebb meleg lehelete már teljesen beterítette Mir arcát. Legszívesebben lesmárolta volna ott helyben, de nem tehette a kisebbik. Csak állta a tekintetét.
-Valld be!
-Nem! - és egy darabig így veszekedtek, mikor Mir nem bírta tovább és elkiáltotta magát. - IGEN, FÉLTÉKENY VAGYOK! BOLDOG VAGY?!
Joon elmosolyodott.
-Igen, boldog vagyok, mert az, akit igazából szeretek bevallotta, hogy féltékeny. - és gyengéden megfogta Mir állát és megcsókolta. Abban a csókban minden érzelme benne volt.
Címkék: mblaq