[még suliban kezdtem el írni, majd valami vámpíros egyrészes lett belőle. ajánlom a videó megnézését mielőtt elolvasnád.]

Yunho pov.

A terem tele volt álarcos emberekkel azon az estén. Bornak álcázott vérrel a kezemben figyeltem őket a fenti lépcsőről. Csak néztem a sok ízletesnél ízletesebbnek tűnő nyakat. Halkan, feltűnés nélkül érkeztem és nem is akartam nagyon feltűnést okozni. Csak éhes voltam. Itt pedig nem tűnt volna fel, ha egy-két ember csak úgy eltűnik. Épp kortyoltam volna bele italomba, mikor megakadt a szemem Rajta. Egyszerűen megbabonázott. Nem volt rajta maszk, így láttam puha, fehér bőrét szőke tincsei alól kibukkanni. Csak nekidőlve a falnak várt... valamire, vagy valakire. Kissé oldalra döntöttem a fejem, felhúztam szemöldököm és elmosolyodtam. Nem bírtam másfelé nézni, csak Rá. Elvesztem. Körülöttünk mindenki felszabadultan beszélgetett, miközben mozdulatlanul figyeltem, ahogy kezét a nyakában függő medálra helyezte és felsóhajtott. Vámpír létemre kristálytisztán kihallottam a fecsegések között is. Megint elmosolyodtam.

Már a vége felé járt a buli, nagyon késő volt. Én még mindig ott voltam. Mert Ő is. A bárpultnál ültem egy idegen lánnyal beszélgetve, mikor odajött a közelünkbe. Rendelt magának egy italt, majd mikor kihozták neki, kecsesebben emelte ajkaihoz a poharat, mint bármelyik nő. A mellettem ülő ismeretlen felállt és elbúcsúzott, mert mennie kellett. Így ott maradtam Vele. Tudtam, hogy nem sokáig bírja ki, hogy ne pillantson felém. Mint bárki más. Mindenki meg szokott nézni és Ő se volt kivétel. Egy kicsit beharapta az alsó ajkát és lassan felém fordította a fejét. Amint megéreztem magamon a pillantását, odanéztem. Egy sóhajtással visszafordult, és felállt a helyéről. Valahogy... kívántam Őt. Magamévá akartam tenni. Nem engedhetem, hogy rajtam kívül bárki is hozzáérjen. Megindultam, hosszú, fekete palástomat magam után húzva a földön.

Hazaérkezett. Bezárta méregdrága autóját, és felment a lakásába. A szemközti háztetőről figyeltem az ablakát. Levetkőzött egy szál nadrágra és bement a fürdőszobájába. Közben nyugodtan elhelyezkedtem a tetőn. Én, miközben ő hazafelé tartott, már rég ott voltam Rá várva. Lágy, meleg tavaszi szellő suhant végig a városon. Már csak egy nadrág volt rajtam. Úgyse látott senki. A szellő végigsimított a felsőtestemen. Felsóhajtottam. Gyönyörű éjszaka volt ez. Épp telihold volt. Imádtam.

De Ő még mindig nem jött ki a fürdőből. Kíváncsi lettem. Könnyedén elrugaszkodtam és már is az erkélyen találtam magam. Az ajtó ki volt nyitva. Furcsa. Hangtalanul surrantam be, egy vámpírhoz illően. Füleltem, de semmi nesz odabentről. Nem lehet, hogy... Benyitottam. Körülnéztem, és a kádban találtam meg, aludva. Olyan... gyönyörű volt. Felsőteste tökéletesen ki volt dolgozva. Csak néztem telt ajkait, ahogy ki-be áramlott a levegő közöttük. Szemhéja néha-néha megrezdült, miközben álmodott. Voltam olyan udvarias, hogy nem pillantottam bele álomvilágába. Legszívesebben rávetettem volna magam, de moderálódtam. "Nem szabad..." De mi volt benne, ami ennyire megfogott? Nem tudtam...

Mocorgott egy kicsit, majd hirtelen fel is ült. Megriadt engem látva ott az Ő lakásában félmeztelenül. Éreztem, hogy a kicsi Yunho már nem bírja sokáig...

Bevetettem az erőm. Belenéztem nagy, sötétbarna szemeibe és... el kezdett közeledni felém, még ha tudatlanul is. Tudtam hatni az emberekre, úgy hogy csak a szemükbe nézek és ők közben nem éreznek semmit. Csak elködösül az agyuk és nem emlékeznek semmire, bármit is teszek velük. Ilyenkor megindulnak felém és kívánnak. Sokszor szoktam bevetni amikor éhes vagyok. De most... nem éheztem Őrá. Én csak érezni akartam.

Megsimítottam arcélét. Nem akartam bántani. Gyengéd, érző lény akartam most lenni. Elködösült szemekkel nézett rám, majd lecsaptam az ajkaira. Olyan puha volt. Viszonyozta a csókot és szabad utat engedett a nyelvemnek, mikor bebocsájtást kértem.

Kimászva a kádból, lábait derekam köré kulcsolta, én meg mintha csak egy pihe-puha kiscicát tartanék, úgy suhantam át vele az ágyára. Leültem a fehér ágyneműre Vele az ölemben és meg nem szakított csókunk közben valahogy minden lekerült rólunk. Tagjaink összeértek és megéreztem keménységét. Megfogtam férfiasságát és nem túl durván, de nem is gyengéden el kezdtem húzogatni rajta a bőrt. Jóleső nyögések szakadtak fel a torkából. Nemsokára a kezemen éreztem kielégülésének eredményét. De magammal is kellene már valamit kezdeni...

Lefektettem az ágyon és megszívtam érzékeny mellbimbóit. Körmeit a hátamba mélyesztette. Bár gyorsan el fognak tűnni a nyomai... Kezemmel egyre lejjebb kényeztettem, majd tágítani kezdtem. Felnyikkant, mikor első ujjamat belé vezettem. Majd azt követte a második, majd a harmadik. Mikor már eléggé kitágult, beléhatoltam. A felismeréstől nagy szemeket meresztett rám, de én csak rátapadtam ajkaira, közben pedig lassan el kezdtem mozogni benne. Csókolgattam én mindenhol, próbáltam elterelni a figyelmét a fájdalomról.

Majd végül ellazult, és felnyögött, mikor eltaláltam benne azt a pontot. Felvont magához egy csókra. Megint elvesztem...

Éreztem, hogy nemsokára itt a vége. Még löktem párat, mikor megremegett és elélvezett alattam. Hörögve én is követtem. Gyengéden megcsókoltam... megint. Letöröltem róla mindent, mivel látszott, hogy túl fáradt ahhoz, hogy lefürödjön. Mögé feküdtem és összekulcsoltuk a kezeinket.

De nem tudtam sokáig ott maradni. Kisuhantam az erkélyre. Előtörtek azok az emlékek, amiket már régóta próbálok elfelejteni. Az első szerelmemet. Changmint. Az autóbalesetet. A halálát.

Azóta nem akarok semmilyen emberbe se beleszeretni... de most Ő. Valamit előhozott a szívem legmélyéről. Nem akartam se magamnak, se neki fájdalmat okozni. Megláttam egy ott hagyott motort. Nem érdekelt, hogy ellopom. Feltűnést nem keltve akartam hazamenni. Mikor könnyes szemekkel száguldottam az autópályán, a sötét felhők eltakarták a teliholdat.

Reméltem, hogy nyugodtan ébred majd. Nem fog tudni semmit az estéről. Hagytam rajta nyomokat, de nem fog emlékezni rám. Csak ugyanúgy kezdi majd a napját, mint minden normális napját. Gondolom nyújtózik majd egy nagyot, kiül az ablakába és elszív egy cigit. És nem is sejti, hogy Én voltam tegnap este nála... és belészerettem.